AZ ÉN 56-OM. A TISZTA FORRADALOMTÓL A LÁMPAVASIG.

                      AZ ÉN 56-OM

Sok érdekes írást, beszédet lehet olvasni, hallgatni 56-ról, főként olyanoktól akik akkor még nem is éltek másoktól hallottak róla, sőt legtöbbször a politikai oldalak elkötelezettségtől függően képtelenségek sorát lehet olvasni.

Én gyerekként megéltem, láttam, hallottam, mindenütt ott voltam, egy életre sokat tanultam belőle.

Minden visszaemlékezés szerint a forradalom   felvonulásokkal békés tüntetéssel kezdődött.  Valahogy a társadalomban valami várakozás volt. 

Emlékeim nagyon élénkek, de mozaik- szerűek. Ezeket a mozaikokat szeretném felidézni. Vannak olyanok is melyeket eddig sehol sem olvastam.

 

A kőrúton emberek vonultak rendezett sorokban. Ez természetesen feltűnést okoztak, hisz semmilyen ünnepnap nem volt.  A járdákon sokan kíváncsian nézték a felvonulást. Valahogy elterjedt, hogy délután tömegtüntetés lesz a Parlament előtt.

A Parlament előtti teret megtöltötte a tömeg. Tulajdonképpen mindenki várta, hogy történjen valami. Időnként felhangzott hogy Nagy Imrét szeretnék látni. Nagy Imre nem jelent meg, más se. A tömeg várta, hogy valaki  szóljon hozzájuk. Mindenki valamilyen változásra várt. Egyszer csak elterjedt a hír „lövik a testvéreinket a rádiónál”. A tömeg tömött sorokban elindult a rádió felé. Útközben több teher autót leállítottak – ahogy az iskolai történelem oktatásból tanulták – a „NÉP NEVÉBEN” -  lefoglalták. A platóját emberek szállták meg és az autó is besorolt a felvonulók közé. A rádió utcájába érve a járdákon tömeg, az úttesten a rádióhoz igyekvő felvonulók voltak. Néhány felnőtt asszony rá akart  beszélni, hogy gyerekként ne menjek a rádióhoz. Hamarosan eljutottam a rádió épületéig itt az épületből könnygázgránátokat dobáltak a tüntetőkre. Egyszer csak előkerült egy fiatal ember és elmagyarázta hogyan lehet (kell) ezeket az épületek ablakain vissza dobni. Felismertem!  Egy egyetemista volt aki a Parádsasvári kastélyban nyaraló gyerekek egyik patronálója volt. A rendszer ugyanis nagy hangsúlyt helyezett a fiatalok ellátására, üdülésük, szabad idejük ingyenes megszervezésére. Felismertük egymást együtt adtuk tovább a gránátok visszadobásának a tudását. A tömeg hol előre tört, hol vissza vonult az utcákba. Egyszer csak egy platós teherautó jött tele fölfegyverzett katonákkal. Az emberek azonnal úgy ellepték az autót, mint a vándor hangyák a prédájukra. A katonákat lefegyverezték és haza küldték. A tömegnek már volt fegyvere is. Ez megváltoztatta az erő iszonyokat. Közben arra figyeltem, hogy a mellettem álló két ember éppen arról beszélt hogyan lehetne még fegyvereket szerezni. Az egyik felvetette, hogy ismeri a Csepeli laktanya vezetőjét, javasolta menjenek oda és hozzanak Tőlük további fegyvereket. Az ütközet a rádió előtt azért alakult ki, mert a tüntetők valamilyen proklamációt szerettek volna a rádióban beolvasni, de Őket nem engedték be.

 

                          AZ ÉN 56-om /2/Vérfürdő a Parlamentnél.

 

Pesten leállt a munka, a tanítás. Az emberek ellepték az utcákat.  Elterjedt a hír: tüntetést szerveznek a Parlament elé.  Az utcák tele voltak emberekkel, több helyen csoportok alakultak. Én a Múzeum kőrúton az egyetem előtti tömeg között tartózkodtam. Itt mint rendfenntartók, volt néhány orosz tank is. Az egyetemisták között voltak akik már tudtak annyira oroszul, hogy elmondják : Magyarországon forradalom van, csatlakozzanak ők is a tüntetéshez, végül a tankok is csatlakoztak a vonuló tömeghez. Én nem tartottam velük. Délután érkezett a hír, hogy a Parlament előtt a tömegbe lőttek és sok a halott. Házunk egyik lakója – Rung nevű szabó – is részt vett a tüntetésen. Szerencsésen megúszta, csak a farát lőtték keresztül, így hetekig csak hason tudott aludni. A délután édesanyámmal együtt kimentünk megnézni mi történt a Parlament előtt.  Sok hullát láttunk. Többen az FM épületének falába kapaszkodva, magyar zászló rúdjára támaszkodva merevedtek meg. Többen az árkádok alatt, a fal mellett haltak meg. /Tehát Őket nem lőhették az FM épületének a tetejéről, melyet sok jól értesült állít !!/ A szabó Rung elmesélte, hogy ők az orosz tankok mellé bújtak a  gépfegyver sorozatok elől, sőt volt olyan tank amelyik vissza is lőtt.

 

              AZ ÉN 56-om /3/ Védjük a pártházat.

 

Egyik nap előkerült egy középkorú ember aki azt állította, hogy Ő a szocdem párt képviselője és az a feladata, hogy a Dessewffy utcában lévő egykori párt épületük védelmét szervezze meg. Természetesen, mint gyakorlott hordó szónok, hamar meggyőzte a fiatalokat, s gyorsan megszerveztük az épület fegyveres őrzését. És most jön a történet lényege – nagyon jellemző tanmese! – A konszolidáció utáni első filmhíradóban a politikai vezetés második sorában ott láttam a szocdem ezen elkötelezett vezetőjét! Ezt a tanmesét nem felejtettem el.

 

 

 

       AZ ÉN 56-om /4/  KÖZTÁRSASÁG TÉR 

                                                                               Az a hír is gyorsan terjedt, hogy a budapesti pártház pincéjében politikai foglyokat kínoznak, őriznek, meggyilkoltak testét ledarálják és a csatornába ürítik… Természetesen azonnal voltak vállalkozó szelleműek akik megszervezték a pártház ostromát. Az őrzésre kirendelt sorkatonák egy része elesett akik megadták magukat azokat lelőtték meglincselték. Azonban se foglyokat se kazamatákat nem találtak, ekkor néhányan a csatorna nyílások hallgatásakor  mintha emberi hangokat hallottak volna, tehát mégis igaz, hogy valahol a föld alatt emberek tartanak fogva. Nosza hamarosan markoló gépek kerültek elő. A teret  mély lyukak , árkok tarkították, de semmilyen kazamata nem került elő…

 

AZ ÉN 56-om /5/ A LÁMPAVASAK.

Ebben az időben elég volt, ha valaki egy járókelőben egy ÁVÓST vélt felismerni, csupán rá mutatva kellett ordítani, hogy ez az ember  egy ávós. A tömeg meglincselte és a közeli lámpavasra húzta fel. Ilyen felakasztott embert több helyen lehetett látni . Van akit drótkötéllel a lábánál fogva akasztottak föl . Halálát az agyonverésen kívül a szurkálások okozták… A jobbak le is köpdösték. Van akiről később kiderült, hogy valóban ávós volt. Nem messze lakásunktól a Nagy-kőrút és az Aradi utca  sarkán meglincselt és felakasztott ember ávós volt.

AZ ÉN 56-om /6/ TANKOKKAL EGY VÁROS ELLEN.

Min köztudott a fordulat nov. 4–én volt. A Szovjet tankok körül vették Budapestet és megkezdték a város ostromát. A rádióban a zene mellet időnként beolvasták a kormány segítség kérő nyilatkozatát. Mi is azt hittük valaki jön és segít, hisz a „Szabad Európa rádiója a szabad Magyarország hangja” és az „Amerika Hangja” szinte egész nap arra buzdított „tartsatok ki ! veletek vagyunk”!  -  Arról nem számoltak be, miközben minket a mi forradalmunkat buzdították, a Ny-i hatalmak „geopolitikai érdekből” ugyan úgy elárultak, cserben hagytak mint 19-ben, 45-ben. A világ felosztása Jaltában megtörtént a SZÖVETSÉGESEK  között. Az csupán jól jött az USA-nak, hogy az angoloknak és a franciáknak nem sikerül a Szuezi Csatornát megszerezni, őket magukra hagyva erősítette meg világhatalmi pozicióját. A szovjetekkel való alkudozásban tisztázták Magyarország a jaltai megállapodásnak megfelelően a Szovjet zónához tartozik. - 

A Szovjet alakulatok Nagy Imréékel való tárgyalások után megindultak a K-i határ felé. Felcsillant a remény, hogy kivonulnak a szovjet csapatok. Azonban hamarosan a Szuezhez induló csapatokat – a fenti megállapodásnak alapján - nem Szuezhez, hanem hozzánk irányították és hatalmas összpontosítást csináltak a K-i határ mentén. Ez a haderő indult meg Budapest felé, a főváros elfoglalására, a forradalom leverésére.

ENNEK AZ OTROMNAK EMLÉKEMBEN MEGMARAT DARABKÁIT KÜLÖN – KÜLÖN ÍROM MEG.

 

AZ ÉN 56-om /7/ „SAMUVAL” A TANKOK ELLEN

A város megtámadása brutális volt. A csomópontokat tankok szállták meg. A hídfőknél 4 csöves gépfegyvereket helyeztek el. Lőttek minden  gyanús mozdulatra. A felkelők hamarosan rájöttek hogyan lehet ezeket a monstrumokat ártalmatlanná tenni. A „Molotov koktél” igen hatásos volt, csak!!! közel kellett menni a tankhoz és akkor kellet lehetőleg a motor részhez hajítani. Sokan életükkel fizettek bátorságukért. A tankok nem utcai harcokra valók. Ablakokból is rájuk lehetett dobni egy koktélt.  A másik módszer az utca két oldalán lévő pincék ablakin keresztül , dróttal, zsineggel lehetett aknát húzni a hernyótalp alá. Azonban ez csak mozgásképtelenné tette, ha nem egészítették ki koktéllal, a tank szétlőtte a házat…. Később. ha meg akartak állítani egy tankot – hiszen a felkelőknek nem nagyon volt aknájuk – elég volt egy felfele fordított vas serpenyőt húzogatni. A tank megállt, pontosabban lehetett a koktéllal az ablakokból célba találni.

Hiába volt lövöldözés, tankok. Az utca mindig tele volt emberekkel. mindenki kíváncsi volt, hol?, mi? történik. A régi Nemzetinél voltunk amikor meghallottuk hogy a kőrúton tankok jönnek. Mindenki az oszlopok takarásába húzódott. Azonban valami szokatlanzaj is jött a közeledő tankok felöl, időnként hangos dörgés. Hamarosan megoldódott a rejtély. Néhány tank száguldott végig a Kőrúton , az utolsó tetején a torony mögött egy ember állt kezében a hosszú nyelű kalapáccsal (bece nevén samuval) és időnként nagyot ütött a tankra. Sok kárt biztos nem tett a páncélzatában. a végeredményt nem ismerem, de az elszántságot, az indulatot ez is jól szemléltette.

 

AZ ÉN 56-OM /8/ A MAGYAR ANYÁK

Az utcai harcok sok helyen sikeresek voltak. Az oroszok katonáikat páncél csapat szállítókon csoportosították át a kulcsfontosságú helyekre. Azonban ezek se utcai harcokra készültek, csak az oldaluk volt acélból. Tetejük nyitott, vagy csak egy ponyva fedte. A Rákóczi úton az Emke közelében egy ilyen koporsóra dobtak koktélt. Az égő járműből azonnal kiugráltak a kiskatonák szinte mindnyájan fegyvertelenül. Néhányukat lelőtték, a többit a tömeg támadta meg. Úrrá lett a lincs hangulat. Ezek a katonák még 16 év körüli gyerekek voltak. Ekkor több nő is melléjük állt. Ezeknek a gyerekeknek is van anyukájuk aki élve várja vissza Őket. Kézenfogták a remegő kiskatonákat és  elvitték haza….. Ezekről a hős asszonyokról ,anyákról ehol sem olvastam, sehol nem emlékeztek meg róluk, pedig ez a forradalom dicső humánus , emberi oldalát mutatná be..

 

AZ ÉN 56-om /9/  A PÓSTARABLÓ

A forradalom eufórikus hangulatában a harag, a düh  a szovjet megszállók - és minden ami velük kapcsolatos – ellen irányult. A gyárakról, emlékművekről leverték az 5ágú csillagokat, Az orosz irodalmi könyvesboltból a könyveket az utcára szórták és felgyújtották, a hanglemezboltból is a lemezeket az utcára hordták és össze törték. Egy elvesztett háború megalázó súlyos terheket jelentő „feltétel nélküli” békediktátumának minden keserűsége tört ki az emberekből. Hisz a háborúban okozott károk helyre állítására százezrével mentek „malenkíj robotra”, hadisarcot kellett fizetnünk minden környező államnak, mivel ők az utolsó pillanatban átálltak, tehát „győztesek” voltak. (Bogár szerint a hadisarcot még a 60-as évek végén is fizettük.) Mindez a keserűség a megszálló hatalom iránti gyűlöletben öltött testet. Akkoriban volt egy postarablás, melynek a szóbeszéd szerint nem tudták elfogni a tettesét, ezért a közbeszéd úgy vélekedett ez is a hadisarc burkolt formája volt, így lett J.V. Sztálinból postarabló. Hatalmas szobra mindenkinek csípte a szemét. Néhány egyetemista, és természetesen segítők tömege, lángvágóval a csizmája fölött leolvasztotta, majd a ledőlt testről a fejet is leválasztották. Drótkötelekkel egész az Emkéig vontatták. Mindenki igyekezett egy darabkát letörni, lefűrészelni belőle. Sajnos az én „ereklyém” az idők folyamán valahova elkallódott. A feje állt ellen legtovább. Ez vastagabb volt és a villámok is edzették a bronzot.

 

 

                 AZ ÉN 56-om /10/ A MÁMOR NAPJAI

 

 MEGSZÁLLÓK JELKÉPEIT SORRA TÁVOLÍTOTTÁK EL AZ ÉPÜLETEKRŐL.

Nagy csillaghullás volt. Igyekeztek megszabadulni mindentől ami rájuk emlékeztetett. A központosított irányítás pillanatok alatt össze omlott. Minden leállt. Gyárak iskolák, rendőrség…..  Az emberek hamar rájöttek e nélkül nem mehet az élet. A vállalatoknál „MUNKÁS TANÁCSOK” alakultak. Szóba se jött privatizáció, vissza szolgáltatás. Egy élhető szocializmus eszménye lengett a szemük előtt. Hisz maga Nagy Imre is reform kommunista volt. Mindenki büszke volt, hogy nincsenek fosztogatások. (valóban 1-2 üzlet kivételével mindegyik ép volt)  Az alapvető élelmiszerek ellátását – pékek, kis boltok – még a harcok közepette is igyekeztek megoldani. A rend fenntartására NEMZETŐRSÉG alakult. Az iskolák is kinyitottak. A rádióból is kedvező híreket hallottunk, kivonulnak a szovjet csapatok…   GYŐZÖTT A FORRADALOM !

Természetesen az egykori politikai erők képviselői is keresték a helyüket az új helyzetben. Előkerültek suvickolt csizmák és megmaradt naftalinos öltözetek, melyek inkább csak feltűnést keltettek. Mindszenthy beszéde úgy emlékszem nagy csalódás volt az embereknek, valami pozitívat, valami konkrétumot vártak Tőle. Ebből csak annyi maradt meg … először tájékozódom. De ezek mind csak elhanyagolható epizódok voltak, a felcsillanó szabadság és egy jobb élet reményében.

 

 

 

AZ ÉN 56-om /12/ A MAGYAR LÉGI FELDERÍTÉS ÉS A SZOVJET TANOK

 

Ez már jóval későbbi történet, de össze függ 56-al.  70-es évek végén évente 2-4 alkalommal kooperációs tárgyalásokra  utaztam a BIRODALOMBA. Az általunk gyártott elektronikai berendezéshez ők biztosították az alkatrészeket és néhány echnológiát. Egy ilyen út alkalmával együtt repültem az FMV (Finommechanikai Vállalat) anyagellátási osztályának a vezetőjével. /Az FMV kooperációs partnerünk volt/ Beszélgetésünk közben felmerült, hogy hol tanult meg ilyen jól oroszul. Őt, mint tehetséges paraszt gyereket választották ki és küldték tanulni a SzU-ba. 56 őszén tért haza és mint képzett fiatal tisztet a „Sziklába” vezényelték. (A szikla ma is működő katonai objektum) Elmondása szerint ide futottak be a légi felderítés adatai is. Hamarosan betanult a munkába. Jött a forradalom, egyre több főnöke lépett le, s adta át neki a posztot. Végül Ő maradt a parancsnok. A naponta befutó jelentésekből világosan látszott amikor a szovjet csapatok megindultak a K-i határ felé. Az egyik jelentés azonban hatalmas páncélos csapat összevonásokról számolt be, majd ezek az erők megindultak Budapest felé. Ezekről a csapat mozgásokról mindig küldtek jelentést a katonai vezetésnek, sőt a csapatmozgások irányának felderítése után az útba eső laktanyákat is figyelmeztették. (Ő úgy mondta „távmondtba”, ez nekem nem mond semmit mert soha nem voltam katona). Megírták a feléjük tartó egység erejét és felhívták a figyelmet nincs esélyük ellenállásra. Budapest elfoglalása után a sziklát is megszállták. Atrocitások nem voltak. Az összes iratot Dokumentumot össze pakolták és elvitték. Őt 2 hétre lecsukták, majd szabadon engedték.

Több kérdésem is felmerült : -ezek az információk eljutottak- e Nagy Imréhez, Az akkori kormány, az akkori vezetés hogyan vette figyelembe ezeket az adatokat.  Történészek, kutatók miért nem vizsgálják ezeket a dokumentumokat, hisz ezek Moszkvában valószínűleg már kutathatók…..

 

 

   AZ ÉN 56-om /13/  AZ ANGYALOK VIGYÁZTAK RÁM

 

Valamikor 23.-a és nov. 4-e között volt. Az utcán sétáló, kíváncsiskodó tömeggel együtt én is a Nagy-kőrúton múlattam az időt. A  városban mindig történt valami, hol kenyér osztás, hol egy kis tűzpárbaj. Valahol a Király utca és a Rákóczi tér közötti szakaszon az egyik mellék utcából lövöldözés hallatszott. Erre természetesen mindenki kíváncsi lett ki –kit lő? A második kereszt-utcáig mentünk és a sarok takarásából kíváncsiskodtunk. Szépen egymás mellet sorban, hogy lássuk mi történik. Az nem derült ki, hogy ki lő lentről és ki a padlástérből. Egyszer csak valaki egy sorozatot - véletlenül, vagy készakarva – odalőtt a bámészkodók közé. A bal oldalamon álló nő halálos lövést kapott, a jobbomon lévő férfi csak megsebesült, saját lábán el tudott menni… Rám, mint oly sokszor az életemben Őrangyalom vigyázott.

Már 4.-e után volt. Pásztor Mikivel az egyik szemközti bérházból együtt indultunk megnézni mi történt a város más részein. Mit lőttek szét, mi hogy változott meg. Ekkor már bevezették a kijárási tilalmat, mi valahogy elszámoltuk az időt, futva siettünk haza. Már szinte minden ház kapuját bezárták.  A Nagymező utcánál lehettünk amikor az Andrássy út sarkán lévő tank észrevette a két futó fiatalt. Az eddigi tapasztalatai szerint ez számára gyanús volt. Felénk fordult és utánunk küldött egy gépfegyver sorozatot. Ahogy az egyik kapu mélyedésbe egymás után beugrottunk, a gépfegyver golyó kettőnk között a gránit burkolatba csapódott. Egy kis várakozás után indultunk tovább, óvatosan araszolva, de előtte Miklós zsebkésével – emlékül - még kipiszkálta a grániton elkenődött golyót.

Az orosz tankokkal volt még egy kellemetlenségem ez is valahol a mai „Brodway”környékén történt. Már nem tudom miért volt ideges a tank személyzete, e hol ide hol oda forgatta a tornyát, majd végiglőtt azon az utcán ahol tartózkodtam, egy hétig alig hallottam,,,

Szegény Őrangyalomnak az életemben sok munkát adtam…. életem végéig hálás vagyok érte..

 

     

 

             AZ ÉN 56-om /14/ VISSZA AZ ISKOLÁBA

Még egy mozaik mára.

A lövöldözések elültek, Budapest több területe romokban. Kilőtt, kigyulladt tankok, benne kisgyerek méretre zsugorodott összeégett emberek. A Kilián környékén földig rombolt házak, elaknásított utak, roncsok összeégett hullák, de jött a hír, kezdődik az iskola. Akkor a Sztálin úti-ba jártam. (leánykori nevén Andrássy) Mindenki hozott hazulról valami emléket. Az egyik osztálytársam a rádió környékén lakott. Az ostrom idején a pincébe húzódtak, lakásukat találat érte. egyedül torna cipőjének a talpa maradt meg. Többen puska és pisztoly golyókat vittünk és helyeztük az íróeszközök részére kialakított vájatba…  Osztályfőnökünk megfelelő türelemmel és tapintattal győzte meg az osztályt, hogy másnap tanszereket hozzunk… A tanári kar is jól megúszta az elmúlt időszakot. Csak egy erősen magyar érzelmű tanárt tartóztattak le és vittek el.

 

 

AZ ÉN 56-om /15/ M U K.

 

Ez nem a Kis Mukk története. Annak ellenére, hogy mindenki örült a konszolidációnak, a nyugalomnak, belülről senki nem tudta elfogadni, hogy  VÉGE. Egyszer csak futótűzként terjedt el egy szó : MUK  MÁRCIUSBAN ÚJRA KEZDJÜK. Ez mintegy reményt, szinte megnyugvást adott. A regnáló hatalom persze azonnal fellépett ez ellen. Több embert letartóztattak. Elmúlt március és az élet egy másik úton folyt tovább.

 

 

 

 

 

---

Amíg az oldal tulajdonosa nem helyez el itt tartalmat, addig a mai napi leglátogatottabb oldalak listája jelenik meg!

 

Oldal: Az én 56-om
Pozsonytól Budapestig, utcagyerekből vezérigazgató - © 2008 - 2026 - csaladunkrol.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat