Pozsonytól Budapestig, utcagyerekből vezérigazgató

Őseim útja, Vajka, Pozsony, Komárom Budapest: Háttér a Szegénységi Bizonyítvány

CSALÁDOMRÓL, HOGY JÖTTEK MAGYARORSZÁGRÓL MAGYARORSZÁGRA, HOGYAN BOLDOGULTUNK RÉGI-ÚJ HAZÁNKBAN /Bogyai Frigyes/

 

bogyay1.jpg

 

 9Családunk ősi címere ( már régen túljutottam életem delén, mikor kezdtem megismerni családom történetét, a származás nem előny, a származás kötelez)

 

 

 Családomról. családunkról.

1943 márc. 26-án már elsötétítés volt, mikor anyám sürgette a mentő kocsi sofőrjét, hogy siessen, mert és nem akarom megvárni amíg a kórházba érnek. Így esett, hogy Budapesten a Király utcán haladó mentő kocsiban születtem meg.  /Talán jó ómennek számított, hogy a zsidó negyedben  - ahogy mondani szokás - „láttam meg a napvilágot”/.

Szüleim az elcsatolt, majd ideiglenesen vissza csatolt magyar területről származnak, apám Csallóközi, anyám Pozsonyi születésű. Családom történetéről nem sok szó eset közöttünk. Az ide vonatkozó dokumentumokat édesanyám őrizte meg.  Házasságkötésük idején lévén apám katona korú, meg áttelepült és még ki tudja miért, nagyon sok dokumentumot kértek a hatóságok. Őseimnek születési bizonyítványa, keresztlevele, házassági anyakönyvi kivonata és még sorolhatnám… több generációra visszamenőleg. Ezek a dokumentumok (sz.: mellékletben tekinthetők meg).  Ekkoriban Magyarországon élt már két bátyja /Tihamér és Győző) egy leány testvére (Sára), s a köztük folyó beszélgetések elkapott mondataiból kezdett kibontakozni családom apai ágának a története.

Atyám Csallóközben Vajkán született egy 12- gyermekes szegény családban. Apai nagyapám  napszámból próbálta eltartani családját, de úgy néz ki a gyerek csináláson és az iváson kívül máshoz nem volt tehetsége. A családi pletyka szerin ezt megunva családja eltette láb aló. /Halotti anyakönyvi kivonat is gyilkosságot tüntet fel halál ok ként./  Ebből következően a gyerekek korán szolgálni álltak. Apám 8 éves korától lett önellátó. Szorgalmának köszönhetően mindig volt fedél a feje felett és hasát is meg tudta tömni. Keresve érvénysülése útját végül Pozsonyba került, ahol elsajátította a pincér szakmát. Dolgozott kocsmában és Pozsony legelőkelőbb kávéházában a Redutban is. Nem tudom mikor és hány osztályt végzett, de szépen írt és olvasott. Természetesen Pozsonyban nem csak magyarul, hanem németül és szlovákul is kellett értenie.

Édesanyám …. Pozsonyban született, Hárman voltak leány testvérek, Ő volt a legkisebb. Édesapjukat hamar elvesztették, hála a világháborúnak. Kis törékeny szívós nagyanyám egyedül nevelte fel lányait. Anyám is hamarosan kereső munkát vállalt nevelő nő lett módosabb családoknál. Ő is szépen írt olvasott magyarul, szlovákul és németül. Érzelmileg idősebb nővérével Máriával voltak bensőséges 

                                                       2

viszonyban. Ő lett kereszt anyám, s gyakran látogatott meg minket, mely hosszú ideig nem volt egyszerű, hiába voltunk baráti testvéri szocialista országok, nehezen kaptunk útlevelet. Egyébként a magyarok vesztesek voltak, jóvá tételt fizettek még Csehszlovákiának is. A szlovákok győztesek, ahol a magyarokat kollektíve bűnösöknek kiáltották ki, vagyonukat elkobozták, aki maradt szlovákosították így lett keresztanyám Kiss Máriából, Mária Kisova.

Sokan úgy vélhetik szüleim panaszkodtak siránkoztak szegény gyermekkoruk miatt. NEM ! Egyetlen rossz szót nem ejtettek, annál többet elért sikereikről, barátokkal szervezett kirándulásokról, s ha nagyon ki akartak rúgni a hámból anyámék átugrottak kávézni Bécsbe ! Fiatalságuk még a „boldog béke időkre” esett . A sors egymás mellé sodorta őket. Talán a történelem viharainak is köszönhetően felkerekedtek, s egy lovas kocsira pakolták motyójukat és átköltöztek Komáromba (lásd a dokumentumok adatait), majd innen Budapestre, ahol már velünk együtt kezdtek új életet. (bútoraik  közül még egy viharvert ebédlő asztal és egy háromajtós enyves festésű szobai szekrény ma is meg van)

Rövidebb ideig több helyen laktak, míg a VI. kerületi Dessewffy u. 36. fsz 3-ban kötöttek ki. Ez egy földszintes nagyon régi épület volt, középen „nagy” udvarral, fákkal és kis kerttel. Körbe helyezkedtek el az egy szoba konyhás lakások, velünk szemben az udvar másik oldalán volt a közös WC /3 hely+ kátrányos piszoár/ A lakásokban nem volt vizes helység csak egy csap a konyhában. Ennek a háznak a története is igen érdekes, melyet a sarokban lakó idős (90 körüli) bácsi mesélt el még valamikor 54-ben vagy 55-ben. Az ő papája is ebben a házban született… Régen ez a terület a városfalon kívül a „rákosi homokon” épült és fogadóként szolgált a Pest városába igyekvőknek. A lovakat a pincébe és a padlásra vezették és ott helyezték el. Még akkor is meg voltak az igen erős és kopott keményfa lépcsők és a tetőtérben a teherbíró gerendázat… Azután növekedett a város,  körül építette és egy lett az utca házai közül. Régi funkciójának emlékét egy hatalmas márvány lappal letakart egykori kút és a hatalmas, a kocsi behajtást is biztosító kétszárnyas betörésbiztos bejárati kapu őrizte meg. Sajnos  eredetét nem ismerve a rendszerváltás után lebontották, helyére mást építettek.

                                                 3

A kertes udvar, a fák és a virágok szinte oázis volt az emeletes épületek rengetegében. Itt nevelkedtünk bátyámmal. A mellékelt képeken fel-fel tűnnek a kert részletei.

A háború minket is elért, atyám bevonult és a többi katonával együtt elment határainkat megvédeni a Don folyóhoz. A voronyezsi áttörésnél és utána is a szovjet hadsereg egy-egy támadást úgy indított, hogy nehéz tüzérséggel, katyusákkal megpuhították az ellenséget.. így maradt ott több száz ezer fiatal. Atyámnak „szerencséje” volt, mert csak mellette robbant egy bomba, de a légnyomástól súlyosan megsebesült, nem tudott önállóan járni, enni stb.. így került szovjet fogságba, katonai kórházba, majd a „szövetségesek” jóvoltából már egy nyugati talán ausztriai katonai kórházba szállították. Az orosz fogságban igen szegényes volt az ellátásuk, ettől lényegesen különbözött az új kórház. Itt minden volt, csak mindent elloptak a betegeknek szinte nem jutott semmi, se élelem, se gyógyszer. (ezekről a katonai ügyeskedőkről gyakran látni jeleneteket az amerikai filmekben)  Valamelyik nővérnek szimpatikus lehetett apám, vagy megsajnálta, hajlandó volt etetni, gyógyszerrel ellátni, így úszta meg élve a háborút.

A háborút én se úsztam meg következmények nélkül. a gyakori légi riadók elől az óvó pincébe kellet menekülnünk, rövidebb hosszabb ideig  ott is laktunk. A nyirkos hideg pincében megfáztam, csont TBC-t kaptam. a harcok elmúlásával hurcolt anyám orvosokhoz, míg végül egy zsidó főorvos vállalta kezelésemet. Csontjaimat, sebeimet röntgen sugárzással meggyógyította.  Egykori betegségemet csupán jobb kézfejemen lévő alig látható hegnyom, valamint jobb fülemnek hallás károsodása jelzi. A főorvos hamarosan Ny-ra távozott, neve a feledés homályába merült, de innen is utólag is hálás vagyok Neki, hogy életemet megmentette. Ő is és a többi orvos is figyelmeztette anyámat, hogy sem az erős fizikai, sem a nagyobb szellemi terhelést nem fogom bírni és ne számítsak hosszú életre… (hál Istennek jóslatuk nem vált be)

Apám haza térve a szétlőtt lerombolt kifosztott Budapestre, itt nem volt szükség pincérre, főként nem egy hadi rokkantra. Szerencsére házunk szinte sértetlenül megúszta az amerikaiak városrészeket megsemmisítő szőnyeg bombázásait.  A szomszédok elbeszéléséből hallottam, az oroszok is jöttek „bombázni” kis vadász gépekből kosárból szórták ki a municiót.  Csak a ház területén 36 fel nem robbant aknát szedtek össze.

Valahonnan pénzt kellet szerezni, apám is neki állt csencselni, valutával, tűzkővel, szaharinnal. A meginduló vasúti közlekedéssel Ő is vonattetőn utazott vidékre, hogy ott élelmet szerezzen családjának. Az élet beindult a bagósok akár milyen nagy volt a szegénység nem tudtak lemondani szenvedélyükről,  a villamos megállókban a szerelvények beérkezésekor eldobták a  csikkeket, melyben még volt több- kevesebb dohány. Ezeket szedtük össze, bontottuk ki töltöttük új hüvelybe és ezt adta el. /ez a  töltő szerkezet néhány éve még a kezembe került/

A helyzet lassan konszolidálódott, mint hadi rokkant lehetőséget kapott, hogy a kőrúton gyümölcsös bódét (standot) nyisson. Először hozatta az árút a nagybani piacról, majd szert tett egy kétkerekű mérleghinta elven működő kézi kocsira.

                                                      4

 

Ma már nem látni ilyeneket az utcán. Ügyes rakodással erre több mázsa árút fel lehetett pakolni. Ha jól volt elosztva könnyedén fel lehettet emelni fogantyúinál fogva. Ha túl előre rakták az árut a teljes súly a kocsit húzóra nehezedett, ha hátra az első bukkanónál hátra billent felemelve húzóját és az árú is lecsúszott újra kellett pakolni. Hajnalban kelt, hogy kocsijával korán kiérjen a Nagybanira,  hisz a reggel munkába menők részére is biztosítani kellett a friss árút. Hamarosan rájött, ha már meg kell tennie a hosszú utat (gyalog a kocsit húzva) a Nagybaniig meg vissza, pénzt is kereshet, ha egyúttal mások árúit is szállítja, a kocsi bírta, csak Neki kellet egy kicsit jobban nekifeszülni… Az üzlet szépen ment, volt pénz élelemre, s régi vágyának megfelelően meg tudott venni nagybátyjával  (Bogyai Gyula) közösen  egy lőrinci telket, melyet megosztottak . Egykoron itt lestem el a növények ápolásának tudományát, fák szemzését, oltását. Természetesen a sarlóval való fűnyírás egyáltalán nem tartozott  kedvenc foglalkozásaim közé. A gyümölcsös stand működése mindannyiunktól áldozatot kívánt. A boltot hajnalban anyám nyitotta… esténkén gyakran a pult alatt elhelyezett zsákokon alva vártam a „zárórát”.

A lőrinci telek az elfoglaltságon kívül termett is valamennyi gyümölcsöt és az utca felöl egy orgona sor zárta, mely gyönyörűen virágzott tavasszal, illata elárasztotta a környéket. Atyám ezt is pénzzé tette. Levágva, kívülről védő ágakkal körül véve, hatalmas „malom kereket” csinált belőlük, így szállítottuk haza. Ezt a Határútnál akkor még működő vámosok se vámolták meg. Hazaérve csokrokat csináltunk belőle és a közeli Nagy-kőrúton adtuk el. A legjobb kuncsaftok a „kurva nénik” voltak, hisz gáláns partnereik szívesen vettek nekik virágot. (A Dessewffy u. 49-ben akkor még működött egy bordély.)

Családunk anyagi helyzetének ez az „idilli” állapota hamarosan megszűnt. Már nem tudom miért, de a gyümölcsös bódé korszaka befejeződött. Már nem volt  „szar szagú” libamáj , télen a zománcos bödönben nem volt saját zsírjában lesütött liba hús, semmilyen nem volt.  Elkezdődött az ország iparosítása. Apám

                                                     5

a Moszka térnél lévő Gaz gyárba helyezkedett el esztergályosnak. (Akkor tanfolyamokon képezték ki az új szakmunkásokat.)  Persze  ebből a fizetésből nem nagyon lehetett egy családot eltartani, édesanyám a köztisztasági hivatalnál helyezkedett el locsoló autó kezelőnek. (akkor Budapest utcáit főképp éjszakánként rendszeresen takarították, hűtötték a locsoló autók. A tartály mögött hátul a magasban helyezkedett el a kezelő ülése, ő szabályozta a vízsugarakat. Főképp éjszakai műszakot vállalt, hogy velünk is lehessen. De ez a korszak is befejeződött, atyám pincér állást kapott a Parlamentben. A hely neve szépen cseng, de itt se volt magasabb a fizetés mint máshol, csak nem volt borravaló. A felszolgálási körülmények nagyon rosszak voltak. A konyha és az ebédlő között igen nagy volt a távolság, ráadásul még lépcsőt is kellett mászni.. (egyik nyáron bátyámat is bevitte dolgozni, nem tartozott kedvenc élményei közé). Édesanyám az egyik szomszéd hölgy segítségével a Nehézipari Minisztérium postabontójában kapott állást, ha jól emlékszem nyugdíjba is a minisztériumból ment.

És jött 56 !

Ez a mi életünket is megváltoztatta. Apám állás nélkül maradt. Már előtte is volt konfliktusa a munkahelyén. Ugyanis mint pincér Csehszlovákiában szocializálódott,  ahol anno a dolgozók jogai, megbecsülése stb a polgári hagyományoknak megfelelően magasabb szintű volt. A dolgozók érdekében több dolgot is szóvá tett…  ennek az lett a következménye hogy   valamelyik szerv /talán az AVH/  kirendeltségéhez többször is berendelték.

56-os emlékeimet külön linkekben lehet elolvasni.

A mi életünkben is változások álltak be. Itt kap újra szerepet az apám által megőrzött hordár kocsi. Apám munkát talált  egy Szív utcai tüzelő kereskedőnél.  Blagusz bácsiék boltja, pincéje egy Szív utcai pincében volt, innen látták el a környék lakóit tüzelővel. Ide állt be dolgozni, ettől fogva Ő szállította ki a lakóknak a tüzelőt. Ez annyit jelentett hogy a megrendelt fát, vagy szenet 50 kilógrammonként zsákokba lapátolta, lemérte, felhordta, kocsijával a helyszínre szállította, majd vagy a pincébe, vagy a lakásokba az emeletre vitte. Ezen a vidéken az emeletek több mint 4 méter magasak, a házak 3-4 emeletesek és nincsenek liftek… Ez a munka nem puhányoknak való !

                                           6

Lakásunkat sikerült atyám munkahelyéhez közelire cserélni. Így költöztünk a Kmetty utcai lakásba, ahol véglegesen gyökeret vertünk. Ez lényeges változás volt. Hátrányára kissé sötétebb utcai lakás volt, de alapterülete nagyobb, plusz egy alkov-al rendelkezett és benn volt a WC ! Lerobban, koszos volt. Szinte azonnal nekiláttunk felújítani, a konyhában egy fürdőkádat is el tudtunk helyezni, szóval szinte összkomfortos lett. Itt nevelkedtünk tovább, Bátyám majd én is a magas színvonalú Kölcsey Ferenc gimnáziumba jártunk. Ő ezután az ELTE  kémia-fizika tanári szakát végezte el, néhány évig tanított is de betegsége miatt munkáját nem folytathatta, végül rokkant  nyugdíjasként élte le életét, én ennél egy kicsit változatosabb utat jártam be.

Alapvető változást hozott életemben hogy – a forradalom alatt sok szabad időnk lévén – sorra olvastuk Miklós barátom vadászatról és solymászatról szóló könyveit. A forradalom végére kitűnően képzett vadászok és solymászok lettünk. A solymászat  iránti elkötelezettségem elkísért egész életemben…. /ennek egyes részletei a „solymászat.hupont.hu”-n, valamint a „dzsigt.hupont.hu”-n olvashatók./

A fentiekből is látszik, családunkat nem vetette fel a pénz. Világ életemben, ha pénzre volt szükségem azt megkerestem. Szüleinktől kapott zsebpénz ismeretlen fogalom volt. Természetesen egy - egy nyaralásunkhoz stb hozzá járultak. Anyagi támogatás igénye bennem fel sem merült. Kisgyerekként szóda vízért , nyáron jégért mentem, álltam sorba, melyért 20 fillért kaptam. Néhány fillér mindig volt a zsebemben, mely számomra elég is volt.

14 éves koromtól én is beálltam apámnak segíteni. Délutánonként az iskola után, ha nem is minden nap, de hordtam a szenet, fát. Szerencsére megfelelő izomzattal és fizikai erőnléttel rendelkeztem, hogy a pontosan 45 kg-os zsákokat, ha kellet a 4. emeletre is fel tudtam cipelni.(én ebben az időben 60-62 kilót nyomhattam.) Néha bátyám is meg próbált besegíteni, de az Ő fizikai erőnléte erre nem volt alkalmas. Az így megtermelt pénz elég volt ahhoz, hogy „gond nélkül” élhessünk, tanulhassunk, s apám még némi pénzt is félre tudott tenni. Ez az elfoglaltság némi szervező munkát is igényelt, hisz voltak olyan házi feladatok amiket nem tudtam az iskolában a szünetben megírni és időnként volt magolni való is, melyekre világ életemben igen kevés időt fordítottam, ennek eredményei a humán tantárgyak egy részénél jelentkezett is. És voltak a barátok, volt a solymászat, majd a főiskolás koromban már a vadászat, hát ezt is bele kellett illeszteni a napi programba. De maradjunk még a gimnáziumi éveknél ! Ebben az időben szinte egész télen az iskolák bálokat,  bankettokat szerveztek, ahol a fiataláság táncolt, szórakozott, ismerkedett. (nem volt piálás, a kábítószer ismeretlen volt.) A belépő ingyenes, vagy képletes volt. Ezek a rendezvények nem gazdasági vállalkozások voltak!! a fiatalok szórakozását, ismerkedését szolgálták. Osztálytársaimmal, barátaimmal szinte minden hét végén valamelyik rendezvényen szórakoztunk.. A probléma az volt, hogy sok embernek nem volt annyi pénze, hogy a teljes téli tüzelőt a nyáron előre megvegye. Az idősek a pincéből fel se tudták volna hordani. Ahogy nőtt a hideg egyre többen rendeltek tüzelőt, melyet atyámnak kellett kihordani. A hét végén még tovább nőtt az igény, be kellet segítenem… Munkámat úgy intéztem, hogy legkésőbb 8-ig befejezzem, gyorsan haza, fürdés, átöltözés és irány a buliba ! Délutáni elfoglaltságom emlékét, csak a szemembe maradt finom szénpor nyomok őrizték meg,  mintha kozmetikusnál jártam volna, kiemelték szemem színét.

Ez a tüzelő hordás hasznos volt a világról, emberekről, sorsokról akkor kialakuló felfogásomra is. Pistafia (ez voltam én) miközben a várva várt tüzelőt hozta, minden lakásba bemehetett a nap lekülönbözőbb időpontjaiban, legyen az festőművész műtermi lakása, vagy egy nénike szuterénben lévő szobácskája. Előttem nem pakoltak össze, élték szokásos életüket.. szociológiai keresztmetszetet kaptam. Az Andrássy út milleneumra épült gyönyörű házaiban, sok olyan lakás volt amely csupán egy szobából állt. A körfolyósós bérházakban se volt ritka a folyósó végén lévő közös wc.. Természetesen ha egy kis idő volt többen néhány szó erejéig elbeszélgettek velem is, hol tanulok, stb és néhányan meséltek életútjukról is Egyik egykori akadémikus "öreg úr", ki 45 előtt a kis-akadémia tagja volt felajánlotta, ha latinból, vagy görögből problémáim lennének szívesen segít. és elismerte, hogy ebben az új rendszerben az embereek általában szebben jobban a lányok csinosabban öltözködnek. Beismerte, hogy rosszul döntött amikor ebben az új világban nem vállalt semmilyen szerepet, de nem háborgott a miatt, hogy segédmunkásként keresi kenyerét. Volt gyerekét egyedül nevelő anyuka, kinek a férjét 57-ben csukták le. Egy szénhordó gyerek előtt senki se alakoskodott, nem játszotta meg  magát. Az itt látottak hallottak belém ivódtak.

Gimnáziumi emlékeimre ma is kellemes nosztalgiával tekintek vissza . Osztálytársaim többsége kitűnő ember volt, sokukkal már az általános iskolában is együtt jártunk, akik még elérhetőek szívesen találkozunk, nosztalgiával gondolunk az együtt töltött évekre. Kitűnő osztályfőnökünk volt – Marika néni – (Bemda Kálmánné) Azok közé  a nem gyakori nők közé tartozott akik jól tudtak bánni  fiúkkal. Tanáraink is jól felkészültek voltak, ritkaság közé tartozott, ha egy gyengébbet kaptunk. Voltak köztük akik a számon kérést is egyénre szabottan oldották meg. Voltunk néhányan akikre a mindennapi rendszeres otthoni tanulás – különböző okok miatt – nem volt jellemző. Nekünk lehetőséget biztosítottak , hogy a féléves anyagból egyszerre feleljünk, akkor miénk volt az egész óra. A tanáron kívül osztálytársaim közül bárki kérdezhetett a fél éves anyagból. Ők soha nem kíméltek, tudták melyik anyagrészből kell kérdezni. A latin memoritereknek köszönhetően keletkezett némi akadályom az érettségi előtt, de egy féléves összevont anyagból való feleltetésem ezt az akadályt is elhárította. Felmerült az a logikus kérdés : hogyan tovább ? A számomra érdekes tantárgyakból mindig jól álltam (itt nem a magolás, hanem a megértés számított) Biológiából mindig jó voltam, éveken keresztül biológia tanárom jóvoltából – részint helyette, de elsősorban nevelési célból – rendszeresen tartottam TIT előadásokat, kultur- otthonokban, munkás szállásokon. Később jöttem rá, hogy ezzel gyakorlatot szereztem az emberek a „tömeg” előtti beszédben. Rájöttem sok ember figyelmét hosszú időn keresztül fenn tartani nem is olyan egyszerű dolog. A matematika, fizika, kémia is kedvenc tantárgyaim közé tartozott, belőlük mindig jó voltam. (nemrég, egy számomra dedikált könyvből tudtam meg, hogy egyes osztálytársaim „matematikai zseninek” tartottak.) Felmerült, hogy valamelyik tudományegyetemre  menjek, de valahogy nem tudtam, hogy utána mit fogok csinálni. Ha biológusnak tanulnék abban nem láttam számomra érdekes távlatokat, Meg kell vallani bennem többször felmerült, hogy az orvosira megyek, hogy sebész legyek, de hogy dolgozhatnék időnként kissé remegő kézzel ? hogy használnám a sztetoszkópot sérült hallásommal ? Ráadásul akkor családunk anyagi helyzete  se látszott hosszú távon  biztosítottnak. Bátyám már egyetemre járt, szüleimnek még 5-6 évig kellet volna engem is eltartani. A sok jó tanács közül Miklós barátom nagypapájának javaslatát fogadtam meg, rádió tv műszerész tanulónak álltam. (A Nagypapa mindig is érdeklődött a rádió szerelés iránt, még detektoros rádiót is épített… de zenész lett..) Akkor a mai szóhasználattal „duális képzés” folyt. Az iskolákból olyan szakemberek kerültek ki akik azonnal be tudtak kapcsolódni a gyárak munkájába. A vállalatoknál tanműhelyek voltak, itt folyt a gyakorlati oktatás, de a gyár igényeinek megfelelő  elméleti képzést is kaptunk a helyi igen képzett szakemberektől. Mindebből az is következett,  kellet egy vállalatot szerezni aki „felvett” ipari tanulónak. Ebben kaptam segítséget Rácz Gyuri osztálytársam mamájától aki az ORION személyzeti osztályán dolgozott.  A szakmát kitűnő eredménnyel sajátítottam el, ennek elismeréseként az utolsó félév gyakorlati idejét már az ORION szervizében töltöttem … A szakmunkás bizonyítvány megszerzése után ismét felmerült a kérdés hogyan tovább ? Természetesen az „utolsó” hosszabb nyári szünetet nem kívántam munkával tölteni. Családunk anyagi helyzete, a valóban ingyenes oktatás, a jó tanulóknak járó ösztöndíj lehetősége felvetette, hogy tovább kellene tanulni. Ekkor indult el egy új 3 éves felsőfokú oktatási forma. Többek között a Kandóban is. Egy új perspektivikus  ágazatot indítottak a híradáson belül a mikrohullámú szakot. Az ORIONBAN is támogatták elképzelésemet, hisz nemrég került át hozzájuk a mikrohullámú profil, ahova szakemberek kellettek.. így lettem 3 év alatt mikrohullámú szakos üzemmérnök és kezdtem meg majd 3 évtizedes „karrieremet” az ORION RVV. Jászberényi úti központjában… havi 1200 ft-ért.

Az ORION számunkra több volt egyszerű munkahelynél. Valódi közösség volt, bölcsödével-óvodával, sportkörökkel, nyaralóval, horgász egyesülettel, túra szakosztállyal, könyvtárral,  olcsó, kulturált étkeztetéssel és még sorolhatnám. Közösségi oldalakon még ma is nosztalgiával emlékeznek vissza vállalatukra a dolgozók.

Gyakornoki időm elteltével a Mikró gyáregység üzemmérnökségén kötöttem ki. A gyáregység kitűnő vezetői a közösségi hangulat, a szabad gondolkodás, a szakmai előrelépés lehetősége minden adott volt. A vállaltnál tudatos „káderpolitika” volt. Keresték és támogatták a továbbtanulásra alkalmas és hajlandó fiatalokat, és természetesen keresték a jövő vezetőit  is. Volt lehetőség hogy az arra alkalmas személyek vezetői képességei kialakuljanak, őket különböző iskolákba küldték továbbképzésre. Természetesen a kor eszmei politikai világának megfelelőek voltak a lehetőségek is. KISZ vezetőképző táborok, Marxizmus-Leninizmus esti egyetem. Ezekben az oktatási intézményekben ha az ember oda figyelt hasznos szakmai ismereteket is el lehetett sajátítani… Sokszor igen kitűnő szakemberek adtak elő (gazdaságtant, filozófiát, vezetéselméletet, vallástörténetet..) Ezeket természetesen én is elvégeztem. Ennek a képzési formának volt még egy előnye !!! tanulmányi szabadság járt hozzá, melyet igen jól tudtam hasznosítani lassan készülő házam építésénél.

Ne rohanjunk ennyire előre ! A magyar szakmai oktatásnak jellemzője volt, hogy szélesebb körű ismereteket is adott. Ezen belül nem csak azzal a vállalattal, azzal a szakmával kellett megismerkedni amelyiknél tanuló voltam, hanem nyári gyakorlatokon, gyárlátogatások alkalmával más vállalatok munkáját is tanulmányozhattuk, a vas öntődétől a BHG telefon központ gyártásáig. Ez a gyakorlat a szakmunkás képzésre és a felsőfokú képzésre is jellemző volt. Egy ilyen 1 hónapos nyári üzemi gyakorlat alkalmával ismerkedtem meg feleségemmel Orosz Klárával aki akkor a BHG kábelfektető műhelyében dolgozott. Kapcsolatunk kiteljesedéséhez természetesen az is hozzá tartozott, hogy megismerje elfoglatságaimat, szenvedélyeimet is. Akkor már nem csak solymásztam, hnem fegyveres vadász is voltam. Velem jött a ceglédi vadászatokra, együtt tapostuk a vendégmarasztaló szikes mélyszántásokat és volt olyan eset is, mikor a kis-vonat lekésése miatt Törtelről gyalog mentünk Ceglédre a pályaudvatrra.. Megpakolva hátizsákkal, fegyverrel kezünkben a kompetencia nyulakkal.. kibírta. Megkedvelte a családtagként tartott kerecsen sólymomat és elfogadta a solymászattal járó egyéb dolgaimat is.

Együtt utaztunk le szüleihez a gyönyörű Boldogkőváraljára. Megragadott a tály, a Zemplén szépsége. A vár alatt volt egy szőlőjük is. Később sokszor leutaztunk szüretelni is. Szülei, rokonai kedvesen fogadtak. Későbbi anyósom - hiába mondtam, hogyy én felébredés után nem iszom napindító felest, a tiszta szobában az éjjeli szekrényen az ágyam mellet mindig ott volt a "stampó" jófajta pálinkával csordultig töltve, /talán abban reménykedet egyszer "ember" lesz belőlem/ Őket se vetette fel a pénz. A vidék látványos fejlődése az egész országba is csak a 60-as évek vége felé indult meg. Azon a tájon akkor se akadt munka a fiatalok többsége a városokba költözött. a fellendülő magyar iprnak sok új munkáskézre volt szüksége. 5-en voltak testvérek  Bátyja -Illés - Miskolcon volt ács, nővére Matild (Mátyó) Pesten dolgozott az egyik textíl gyárban, hugai : Erzsi (Csinbi) kirepülő félben volt nővér lett Budapesten.. majd orvosit végzett, évtizedek óta házi orvosunk. A legkisebb Babyka iskolái elvégzése után Budapesten az OTP-nél helyezkedett el, karrierje szépen alakult, hamarosan szép új lakást is kapott, azonban családi élete zátonyra futott, válás,.. majd egyedül a disszidálásban látta a kiutat. Jelenleg fiával együtt Ausztráliában él.

A fentiekből látni egyikünket se vetette fel a pénz, szüleinktől sem kaphattunk támogatást, de ez akkor egyáltalán nem számított. Immár több mint 50 éve házasságot kötöttünk és átmenetileg mi is a Kmetty utcai lakásba laktunk. Ez idő tájt váltak el szüleim, így kissé szűkösen, bátyámmal és édesanyámmal laktunk együtt.

Mint minden fiatal mis vágytunk arra, hogy önálló saját lakásunk lesz. Természetesen szerettünk volna valamilyen kertes házat, hogy sólymomnak, s majdani kutyáimnak és egyébb állataimnak megfelelő feltételeket tudjunk biztosítani. A solymászat velejárója, hogy madarunkat naponta kell röptetni, tréningezni, tanítgatni. Én is naponta utaztam a VI. kerületből a Hármashatár-hegyi röptérre. Sólymom sokszor elkalandozott a Hidegkút és Remete között elhelyezkedő domb fölé, melyről később tudtam meg. hogy Várhegynek hívják. Kerestük, kerestem azt a helyet, ahol saját otthonunkat megteremthetnénk, egy jó fekvésű, olcsó telket. Ilyen keresgélés közben merült föl: meg kellene nézni azt a dombtetőt amely fölöt solymocskám olyan gyakran kőrözött. Ez egy gyönyörű körpanorámás beépítetlen terület volt, egy szikla tető. Kiépített út nem vezetett ide, víz nem volt, csak villany. Az egyetlen épület egy öreg családi ház volt. Az ott lakó Garicséktól tudtam meg, hogy az egyetlen bekerített velük szemben lévő telek eladó.. Ez a magaslat 56-ig a Budapestet körülvevő légvédelmi gyűrű része volt. Elzártsága miatt nem építették be. Ennek emlékeit őrizték meg a légvédelmi ágyúk részére sziklába vájt  hatalmas gödrök. Gyönyörű hely, gyönyörű panoráma, 0 átmenő forgalom ideális hely gyerekek s madaram és majdani kutyám számára. az sem zavart, hogy nem volt kiépített út, a vizet a domb aljáról kellett hordani ... ez akkor nem jelentett akadájt, hisz autónk nem volt (még hosszú évtizedekig se). A fürdést a gyárba elvégeztük... a többit meg tudjuk oldani.  És még volt egy hatalmas előnye, volt rajta egy vakolt kátránypapír tetejű deszka bódés, több, mit 2 méter széles és több mint 3 méter hosszú, bevezetett villannyal és a fűthetőséget biztosítő kémény kivezetéssel. Csupán egyelen probléma volt az ára !! 65 000 frorintot kértek érte és nekünk csak 20 000 ft-u nk volt, melyet atyám adott az élet kezdéshez. Elhatároztuk, hogy megvesszük, pénzszerzési akcióba kezdtem, ismerősöktől, s z OTP-től (ennek külön története van) és még valami részlet fizetésbe is megállapodtunk...

Egy szó mint száz : meg lett az első házunk a "VILLA NEGRA" és az első saját kutyánk Csöpi egy gyönyörű igen intelligens talán puli-pumi keverék aki a telekkel együtt járt. Hamarosan oda költöztünk. A munkába járási idő egy kicsit hosszabb lett (Hidegkútról Kőbányára 1,5 óra), A napi vízhordáshoz is hozzá szoktunk Jött a tél. Az olajkályha jól vizsgázott , a hőszigetelés nem. Nagy hidegekben a padló szinten megfagyott a víz a plafonnál 35-40 fok volt. Az ágy szinten volt ideális hőmérséklet. Akkor még nagy havazások voltak, bizony nem mindig látszott az "út", de tudtuk melyik bokor mellett kell elmenni.. Egy nagy hófúvás után annyi hó halmozódott fel a ház szélárnyékos részén, hogy a tetővel egy szintben volt.. alagutat lapátoltam, hogy kijussunk---  kislányunkat is innen hordtuk Kőbányára az ORION óvodába. A pionír körülmények ellenére nagyon szerettünk itt élni. Nem montunk le a házépítési tervünkről, CSAK valahogy ehhez pénzt kellett szerezni-gyűjteni, mely két alacsony jövedelmű fiatalnak akkor se volt egyszerű (én ráadásul a "szabad időmet" madarászással és egyéb nem pénzkereső dolgokkal töltöttem) és volt még egy akadály : a víz felvezetése, mert Budpesten e nélkül nem adnak építési-használatba vételi ngedélyt. A régi lakosok, telek tulajdonosok évek óta próbálták elintézni, sikertelenül. Néhány évvel később én is neki fogtam és majdnem 10 év alatt sikerült az engedélyeket, hozzájárulásokat megszereznem, hogy "tanácsi szervezésű önerős" beruházásként megvalósíthatjuk a folyóvíz felvezetését a dombtetőn lévő utcánkba /több mint 500 méter hosszú árok kialakítása szinte tömör sziklába, majd sóderágy végül a lefektetet cső hozott földdel való betemetése.. 6-800 köbméter föld belapátolása.. de megcsináltuk.).. majd önerős  tanácsi útépítés-aszfaltozás. Lett vizünk utunk s ekkor kezdték felfedezni ezt a területet is az újgazdagok. /a villa negrára külön linkben emlékezem/

Sajnos a ház építéshez szükséges kezdő tőke sehogy se akart össze jönni,. Akkoriban lehetőég volt a Tanácsnál örök lakást igényelni, melyet az igénylő aránylag rövid határidőn belül meg is kapott. A lakás megvásárlásához kellett egy kis ÖNERÖ, a többire az OTP adott 2%-ra hosszú lejáratú hitelt. Meghánytuk, vetettük, a családnak, gyerekeknek kényelmesebb az összkomfortos lakótelepi lakás... a munkahely így a vállalati bölcsi és az óvoda is közelebb volt. csak én utazgattam egy kicsit többet, hogy madaraimmal kutyáimmal naponta tudjak foglalkozni. /naponta : Zuglóból Kőbányára... vissza Zugló, onnan Pethidegkút, majd este vissza Zuglóba/ 10 évig laktunk  Tihany utcai lakótelepen, de a reményt, hogy önálló családi házat építünk nem adtuk fe. Közben intéztem a hálózati víz felvezetésének az engedélyezését, hisz e nélkül nincs elfogadott építési terv.

Mint oly sok más embernek az én életem is több szálon folyt. Gyermek koromtól érdekelt a biológia, a természettudományok, majd ehhez csatlakozott 57-től a solymászat, 64-től a fegyveres vadászat. Ezeknek az érdeklődési köreimnek az alakulását lehet nyomon követni a szakköri, szakosztályi, vagy klub tagsági dokumentumokon (külön mellékelem), majd a válsztott szakmám megszerzésével, továbbképzésével kapcsolatos ismeretek megszerzésével, bővítését tükröző dokumentumok is tükrözik életutam alakulását. Aránylag fiatalon jelentkeztek "vezetői képességeim" ezt tükrözik, hogy különböző "civil" szervezetekben /madarász, solymász, vadász stb/ választottak meg valamilyen vezetői posztra. Ennek köszönhetően választottak a főiskolán évfolyam titkárnak, majd az ORION -nál gyáregység titkára,  majd a vállalat MHSZ szervezetének is titkára lettem.. mindezeket a "funkciókat munkám, hobbym, és egyéb elfoglaltságaim mellett "társadalmi munkában" végeztem. A vállalat is segített abban, hogy ismereteimet e téren is tovább bővítsem. Először KISZ vezetőképző táborba küldtek, majd egy  az új gazdasági mechanizmus eszméinek a hatására hazánkban is bevezetett felsőszintű vezető utánpótlés képző iskolába mentem. (ezt az amerikai menedzser képzés mintájára szervezték. 2 évenként egy többnapos felvételi-kiválsztási procedúra után 30 felsőfokú végzettsággel és már vezetői gyakorlattal rendelkező fiatalt válsztottak ki a vállalatok és intézmények által delegáltak közül)... így készítettek föl minket nagyobb feladatok elvégzésére.

 

 

 

Egy kicsit elfáradtam, emlékeimet még rendezgetem magamban, és folytatom................................

 

 

 

  2 éves naőőali 



Weblap látogatottság számláló:

Mai: 4
Tegnapi: 11
Heti: 4
Havi: 217
Össz.: 26 005

Látogatottság növelés
Oldal: Felvidékről Budapestere
Pozsonytól Budapestig, utcagyerekből vezérigazgató - © 2008 - 2024 - csaladunkrol.hupont.hu

A HuPont.hu ingyen adja a tárhelyet, és minden szolgáltatása a jövőben is ingyen ...

ÁSZF | Adatvédelmi Nyilatkozat

X

A honlap készítés ára 78 500 helyett MOST 0 (nulla) Ft! Tovább »